A hipochonder polihisztor

(Szerző: eszakifuvallat)


Bizonyára mindenki számára ismert Martin Scorsese 2004-es filmje az Aviátor. Ebben Leonardo DiCaprio alakítja a 20. századi sokoldalú mágnást, Howard Hughes-t, aki több területen is úttörőnek bizonyult.

Filmrendezőként ő jegyzi a világ első 2 millió dolláros költségvetéssel készült filmjét. A pokol angyalainak forgatási munkálatai évekig tartottak, mert Hughes ebben is a tökéletességre kívánt törekedni. Ha csak egyetlen mozzanat nem tetszett neki a felvételen, képes volt az egész jelenetet újravetetni. Mivel azonban nem belső színtéren zajlottak a felvételek, illetve a filmhez több tucat repülőgépet használtak, a költségek szintén igen könnyen a fellegekbe tudtak emelkedni.

HughesMovieSetc1930s

A filmrendező Hughes (A kép forrása: Google)

Rajongása a repülőgépek iránt ekkorra vált megszállottsággá. A pokol angyalaiban használt gépeket ugyanis nem találta elég mozgékonynak, gyorsnak, lomhaságuk miatt a háborúban bevethetőeknek sem. Innen pedig egyenes út vezetett oda, hogy Hughes lett két híres repülőmodell tervezője is, saját légitársaságot alapított, és maga is szenvedélyesen szeretett repülni. Többször szenvedett súlyos balesetet repülőgépei tesztelése közben, amikkel több repülési világrekordot is felállított.

De honnan is indult ez a mindenben a tökéletességre törekvő, majd élete végét önkéntes száműzetésben töltő milliárdos?

Az élete mondhatni jól indult, abban a tekintetben, hogy apjától örökölt szerszámgépgyárával megalapozta későbbi vállalkozásait, amelyek a millióihoz hozzásegítették. Biográfiáját olvasva olybá tűnik, Hughes bármihez is nyúlt, bármibe kezdett, az sikeres lett. Talán csak jókor volt jó helyen? Aligha. Valamilyen hatodik érzékkel mindig meglátta egy üzletben a lehetőséget, és a végsőkig képes volt harcolni azért, hogy erről a környezetét is meggyőzze. Több olyan vállalkozásba kezdett – többnyire a repülőgép-gyártásban –, amelyre kollégái és könyvelői egyöntetűen az mondták: lehetetlen. Ő azonban nem ismerte ezt a szót, és a kitartása többnyire őt igazolta.

A filmipar és a repülőgépgyártás mellett az 1960-as években Hughes újabb üzleti lehetőséget látott. Ez volt Las Vegas felvirágoztatása, kaszinóvárossá alakítása, amiben neki szintén nagy szerep jutott, és ami ismét sokat hozott neki a konyhára.

Az állhatatossága és elhivatottsága az üzletben sikert hozott számára. Nem volt azonban könnyű társasági ember pontosan ezen tulajdonságok miatt. Sokféle pletyka keringett róla a ’30-as-’40-es évek Hollywoodjában. Az akkori bulvársajtó előszeretettel boronálta össze a kor nagy színésznőivel. Az igazság azonban az, hogy Hughes nehéz természete és az átlagostól eltérő, már-már az őrület határait súroló szokásai miatt csak kevesen tudtak hosszabb ideig mellette maradni. Még a személyzetét is képes volt az őrületbe kergetni különös kívánságaival és szokásaival. Tisztaságmániája köztudott volt, kezet szinte senkivel sem fogott, a kilincsektől pedig egyenesen irtózott, azokat puszta kézzel soha nem is fogta meg.

Ginger Rogers társaságában

Ginger Rogers társaságában (A kép forrása: Google)

Ilyen és ehhez hasonló történeteket oszt meg olvasóival Charles Hingham a Howard Hughes-ról szóló életrajzi könyvében (Howard Hughes titokzatos élete, Gabo Kiadó, 2004). A megőrülés mozzanatait szintén jól ábrázolja a fentebb említett Aviátor. A sorakozó tejesüvegek, amelyekbe Hughes a vizeletét gyűjtötte, emlékezetes momentuma a filmnek.

Hogy végül miért alakult ki nála ez az elmebajra emlékeztető viselkedésmód és miért töltötte élete utolsó tíz évét elszigetelve, máig nem tisztázott. Vannak elméletek, amelyek szerint, Howard Hughes valóban megőrült. Az viszont, hogy vállalatainak ügyeit mindvégig kézben tudta tartani, megcáfolja ezt a feltevést. Sőt, nagyon is tisztában lehetett a dolgokkal, hiszen 1970-ben szülőhazáját is elhagyta, amikor az adóhatóság már több éve nyomozott utána. Személyiségének azonban valóban lehetett egy őrületre hajlamos része, amely miatt végleg az elvonulás mellett döntött, hogy barakká alakított hotelek felső emeletein, fertőtlenített lepedőkön, meztelenül feküdjön.

A sors fintora, hogy a repülőgépek szerelmesét éppen egy magángépen, a levegőben, útban a kórházba érte utol a halál, 1976-ban.

Howard Hughes, az aviátor (A kép forrása: Google)

Howard Hughes, az aviátor
(A kép forrása: Google)

 

Reklámok

Mi van a csillogás mögött? – Sissi valódi élete

(Szerző: eszakifuvallat)


Ausztriából talán kissé fantáziátlannak tűnik Sissiről írni, de nálam a Sissi-csodálat jóval az ideköltözés előtt kezdődött, így talán megbocsátható. Gyerekkorom karácsonyai – mint gondolom, sokunké – eggyé váltak a Sissi-trilógia tévében való bámulásával, nem múlt el úgy az ünnep, hogy valamelyik csatornán ne vetítették volna.
A film azonban – mint most már tudjuk – erősen megszépített képet ad a bajor hercegnő és Ausztria császárának házasságáról. Furcsa belegondolni, hogy amit gyerekkorunkban történelemnek hittünk, az igazából nem volt más, mint egy feljavított verzió Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné életéről.
Sissi 1837 szentestéjén látta meg a napvilágot (talán ezért illesztették a filmeket mindig a karácsonyi tévéműsorba?). A gyermekkoráról szóló leírások nagyjából fedik a filmben bemutatott képet: természetkedvelő, állatszerető, vidám és szabad gyermekként nőtt fel testvéreivel és szüleivel Possenhofenben. A nemesi címmel járó konvenciókkal is igen későn, 15-16 éves kora körül szembesült először. Így igen nagy nyomás nehezedett rá, amikor Ausztria császára, Ferenc József – aki történetesen az unokatestvére volt – feleségül vette őt 1854-ben. Érdekes egyébként, hogy nem csak ők, de Sissi szülei is unokatestvérekként házasodtak össze, és neveltek fel nyolc közös gyermeket. Hiába, a vérvonalat nem lehetett beszennyezni!
A történet körülbelül úgy folytatódott, ahogyan Romy Schneider és Karlheinz Böhm eljátszották nekünk: a császár bokros teendői – kiegyezés és miegymás – mellett nem sok időt szánt a magát bezárva és egyedül érző ifjú feleségére. Ekkortájt indult el a pletykafolyam arról, hogy a császárné közelebbi kapcsolatba került a magyar küldöttség egyik tagjával, nevezetesen Andrássy Gyula gróffal. A pletykákat alátámasztandó, a feltételezett affér után 10 hónappal Sissi gyermeknek adott életet. A cáfolat viszont az lett, hogy a gyermek, Mária Valéria volt az, aki leginkább hasonlított Ferenc Józsefre a házaspár gyermekei közül.

sisi_ferenc-jozsef-godollo

A császári család Gödöllőn

A magyarok iránt érzett rokonszenve viszont nem volt légből kapott. Sissi sok időt töltött Magyarországon, főleg Gödöllőn lévő kastélyában – amelyben ma természetesen Sissi múzeum működik. Ezenkívül megtanult magyarul – amivel mellékes célja volt anyósa bosszantása – , és egyik társalkodónője, Ferenczy Ida is magyar volt.
Kapcsolatáról anyósával, Zsófia főhercegnével – aki egyben anyai nagynénje is volt – szintén hihetünk a filmben vázolt jeleneteknek. Ferenc József édesanyja kemény, határozott asszony volt, aki minden körülmények között ragaszkodott az udvari etikett merev szabályaihoz. Ezeknek betartását ugyanúgy kötelezővé és elvárttá tette mindenki más számára is. A szabadon, szabályok és viselkedési normák lazább gyűrűjében felnövekvő Sissinek többek közt ez okozta a legnagyobb problémát, és a konfliktusok nagyobb részét kettejük között.
A romantikus szerelmi történet, amit a film elénk fest, valójában közel sem volt ennyire csöpögős és érzelmes. Annyiban hiteles a sztori, hogy azon az ominózus Bad Ischl-beli látogatáson Sissi az édesanyjával és nővérével, Ilona hercegnővel vett részt. A fiatalok találkozása azonban nem történt olyan titokzatosan, ahogyan emlékszünk rá a filmből. Ferenc József viszont valóban szimpatikusabbnak találta a fiatalabb bajor hercegnőt, így őt választotta feleségéül. A szimpátia azidőtájt mindenesetre már elég okot adhatott arra, hogy a házastársak ne undorral tekintsenek egymásra.
A frigyből négy gyermek született. Az elsőszülött, Zsófia kétévesen tífuszban elhunyt, a trónörökös, Rudolf pedig 1889-ben halt meg. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint, szeretőjével együtt gyilkosság áldozatai lettek, míg mások öngyilkosságnak vélik halálát, labilis személyisége és házasságon kívüli szerelmi kapcsolataiból eredő bűntudata miatt. Édesanyját megviselte egyetlen fiúgyermeke halála, élete végéig fekete gyászruhát hordott. (A sors gonosz tréfája, hogy az őt filmvásznon megformáló Romy Schneider szintén elveszítette fiúgyermekét, a 14 éves David-et, egy szerencsétlen balesetben. Ezt a tragédiát – Sissihez hasonlóan – ő sem tudta feldolgozni.)

sissi-face-a-son-destin-1957-06-g

Jelenet a filmből Romy Schneiderrel

A felszín tehát igen zavaros és közel sem csillogó mélységet rejt. Sissi élete nehéz volt a maga nemében, még ha mindezt aranykalitkában kellett is leélnie. A története sajnos tragikus véget ért 1898-ban Genfben, ahol egy olasz anarchista megszúrta a császárnét, aki később belehalt a sérülésébe. 60 éves volt.

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Wittelsbach_Erzs%C3%A9bet_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9
http://halcsontosfuzo.postr.hu/sissi-es-andrassy-grof

 

A legyőzhetetlen ember

(Szerző: eszakifuvallat)


Szeretem Hemingway-t. Ez irányú lelkesedésemet sokan nem értik. Pedig kicsit a felszín alá nézve, egy érdekes fickó alakja rajzolódik ki előttünk. Életrajza és megjelent művei kevés időráfordítással megkereshetők, így ezekre most nem térnék ki.

Hemingway, az író

Hemingway, az író

Ernest Hemingway-ről általában kétféle nézőpont létezik. Vannak, akik rajongásig kedvelik, műveiről ódákat zengnek. A másik tábor ezzel szemben, unalmasnak, túlontúl vontatottnak tartja. Férfias világszemléletét pedig a gyengébbik nem kéri ki magának. Az azonban biztos, hogy mellette nem lehet szó nélkül elmenni és még a legnagyobb fanyalgók is fejet hajtanak életműve előtt.
’A legyőzhetetlen ember’ utalás a talán legismertebb regényében elhangzott bölcsességre: „Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.” Sokakkal ellentétben, nekem azonban nem a Pulitzer- majd irodalmi Nobel-díjat hozott Az öreg halász és a tenger volt az első találkozásom az íróval. Szerencsémre, gondolhatják. Talán ez határozta meg későbbi érdeklődésemet az író iránt. Elsőként ugyanis én az utolsó, befejezetlen, halála után kiadott regényét, az Édenkertet olvastam. Nem kis túlzással sorolható eme regénye a felnőtteknek szóló irodalom soraiba, manapság hatalmas figyelmeztetéssel a borítóján jelenhetne meg: csak 18 éven felülieknek! Nos, talán érthető, hogy ilyen nyitány után az ember nem hagyja csak úgy ott az előadást. 🙂

EH 7018P

Afrikai szafarin 1934 januárjában

Az öreg halász

Az öreg halász

Hemingway az ellentétek embere volt. Leginkább a hedonista élettel, az élvezeteket hajszoló és megélő férfival, a kalandorral azonosítják őt. Erre természetesen ő maga is okot adott regényeivel éppúgy, mint életmódjával. Szeretett veszélyesen és élvezetesen élni. Szerette a természet nyugalmát, ugyanakkor nem kímélte az állatvilágot, vadászatai során számos trófeát szerzett, melyek dolgozószobája falának díszeivé váltak. Négyszer nősült és megannyi szeretőt tartott. Barátja, F. Scott Fitzgerald mondta róla: „Hemingway akárhányszor alkot egy nagy művet, elfogyaszt egy feleséget. Mellé pedig jó néhány szeretőt.” Örömmel hódolt az ételek és italok élvezetének is, mígnem utóbbi élvezete alkoholizmussá fajult.
Amit már kevesebben tudnak róla, hogy mániás depressziója szinte egész felnőtt életét végigkísérte, illetve, hogy egész írói pályája során önbizalomhiánnyal küzdött. Írásait soha nem érezte elég jónak, rengetegszer átírta őket mielőtt kiadásra kerültek volna. Harmadik feleségével, a szintén újságíró és haditudósító Martha Gellhornnal való házassága éppen emiatt bomlott fel. Gellhornnal folyamatosan versengtek a megbízatásokért, a megjelenésért, így egymás vetélytársként kezelése rányomta bélyegét a házasságukra is. (Hemingway harmadik házasságát mutatja be a 2012-es Hemingway és Gellhorn című film Clive Owen és Nicole Kidman főszereplésével.)
Őszintén szólva, nem értem a fanyalgókat, akik csak az alkoholista, vadászatkedvelő macsót, az alfahímet látják benne. Tulajdonképpen Hemingway-nek sikerült az, amire legtöbben csak vágynak. Olyan életet teremtett magának, amit bármelyik mai fenegyerek megirigyelhetne: nők és pia, szabadság és pénz. Bizonyára nem a vajas pirítós volt a kedvenc étele és nem nyakalta literszámra a kannás bort. Inkább langusztát és garnélarákot evett, és kedvenc koktéljai egyikét, a Mojitot vagy a Daiquirit szürcsölgette Finca Vigía nevű, kubai villájának verandáján.

Egy Mojito társaságában

Egy Mojito társaságában

Kell ennél több? A válasz valószínűleg az, hogy igen, kell. Mint ahogy Ernestnek is kellett. Ha a felszínen csodás és irigylésre méltó élete kielégítő lett volna számára, nem úgy ér véget az ő története sem, ahogyan.
Hemingwayt az egyik amerikai lap, a következő körkérdéssel kereste meg: Mi a legcsodálatosabb dolog a világon? Hemingway válasza: – Szerintem a legcsodálatosabb dolog a világon az, hogy az összes állat közül csak az ember tud nevetni, pedig neki van a legkevesebb oka rá.
Amolyan kétpólusú életet élt, ahol a hedonizmus megfért a hétköznapi nyugalommal, a csendes alkotói munka a kalandok folyamatos keresésével és a végsőkig elnagyolt élvezetek végül az író öngyilkosságába torkolltak.
Nála pontosan érvényesül a jéghegy-effektus. Írásai tömörek és lényegre törőek, de a szavak mögöttes tartalmat rejtenek, amolyan ’olvass a sorok mögött’ és ’lásd meg a lényeget a lényegtelen történetben’ típusúak. Ő maga szintén egy jéghegy volt, melynek csúcsa a fennmaradt életműve. Hiba lenne tehát csupán ezek alapján megítélni és véleményt alkotni róla.
Akinek mindezek ellenére mégis túl töménynek bizonyulnak a regények, barangoljon el a filmek világába. Hollywood sem hagyta ugyanis szó nélkül a nagy Hemingway történeteit. Szerelemben, háborúban címmel adaptálta a filmvászonra a Búcsú a fegyverektől című regényét. Talán Sandra Bullock odaadó ápolása segít elfeledtetni és átrajzolni a mogorva, rum-leheletű öregúr képét.

Egy alkalommal Hemingway egy színházi bemutatón jelent meg. A közepes színvonalú első felvonás után felállt, hogy elhagyja a színházat.
– De Ernest, maradnod kell, ezt nem tehetjük meg, hiszen tiszteletjegyet kaptunk – próbálta visszatartani egyik barátja.
Hemingway elégedetlenül sóhajtott egyet, majd engedve a felszólításnak újból leült.
Alig folyt azonban néhány perce a második felvonás, Hemingway türelmetlenül ismét felállt.
– Most meg hová mégy? – kérdezte tőle barátja, mire az író csendesen így felelt:
– A pénztárhoz… megveszem a jegyeket…

Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ernest_Hemingway, http://www.cultura.hu