„1szer régN tudtam hejesen irni”… – 1. fejezet

(Szerző: eszakifuvallat)


Gondolkodtak már azon, hogy a hétköznapi nyelvhasználatunk helyes-e a magyar nyelv szabályainak megfelelően? Én lefogadom, hogy nem. Az élőbeszéd ugyanis sokszor felrúgja a lefektetett szabályokat és/vagy önkényesen újakat alkot. Persze nem futunk rögtön az MTA Nyelvtudományi Intézetéhez egy kérvénnyel, hogy engedélyezzék a ’deviszont’, a ’hát’ mondatkezdő szó, és társai szösszeneteket, amik olykor-olykor kicsúsznak a szánkon. Ez már csak így van, a beszéd a pillanat szüleménye, rögtönzünk, alkotunk, átalakítunk.
Mindezek előzményeként persze az agyunk egy része raktározza a megtanult nyelvet (legtöbbször az anyanyelvet), aminek a szabályai szépen rendszerezve sorakoznak a polcokon. Amikor beszélgetünk, vitatkozunk, veszekszünk, izgulunk, hadarunk, nem mindig a megfelelő polcot találjuk meg, és ilyenkor születnek a gyors halálra ítélt helytelenségek. A szó elszáll ugyanis, mint mondják.
Mégis fontos, hogy a nyelvet, amelyet használunk, helyesen használjuk. Nem mindegy ugyanis, hogy mi rögződik bennünk, mit adunk tovább. Sőt, az élőbeszéd szavai és kifejezései egyre inkább szivárognak be az írott nyelvhasználatba is. Erre azonban már több mindenkinek van rálátása, így a helytelenség azonnal szemet szúrhat. Az írás megmarad ugyanis, mint mondják.
Helyesírásunkat manapság egyre jobban alakítja az internet használata, főként a különböző chat-fórumok, ahol az élőbeszéd leképeződéseiként jelennek meg a szavak, mondatok. Mára saját szabályai vannak az ilyen fajta „beszélgetéseknek” is. Például a csupa nagybetűvel írt szavak, mondatok kiabálásnak számítanak, a felkiáltójelek tömkelege szintén indulatos megnyilvánulásra utalnak, de a rövidítések és a helyes írásmódtól eltérő használat szintén mindennapi ezeken a fórumokon. Felmerül a kérdés, hogy a fiatalok az internetről vagy a nyelvtanórán tanulnak-e meg helyesen írni, beszélni? Ugyanis, ha a spontán élőbeszédet leírva látják, akkor helyesnek ítélik, az iskolában azonban teletömik a fejüket a hangkivetés, a ’ts’ és ’ly’ furcsa szabályaival. “Miért nem helyes a ’jáccik’, ha egyszer úgy ejtjük ki?” – kérdezhetik.
Az érdekes ezekben, hogy nem csupán írásban figyelhetőek meg, hanem ugyanígy beszivárogtak a köznyelvbe is bizonyos kifejezések. Egyre többször hallható, főként fiatalok szájából a következő, chat-nyelvből (vagy csetnyelvből?) átvett „szavak”: LOL (laughing out loud magyarul hangosan felnevetni), vok (vagyok) grat (gratulálok), asszem (azt hiszem). Az online-tér szabályai egyelőre nem egyeznek a „maradi” helyesírási szabályokkal, ott az angol mozaikszavak, a hangulatjelek (smiley-k vagy szmájlik?), és a rövidítések az elfogadottak, helyesek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:, + (meg), 1ik (egyik), 5let (ötlet), 7vége (hétvége), , jó8 (jó éjt) szal (szóval), üzi (üzenet), lát6lak (láthatlak), jáccik (játszik), stb (és a többi). 🙂

Az érzelmek skálája smiley-k formájában

Az érzelmek skálája smiley-k formájában

Talán nem véletlen, hogy az idei magyar érettségi kidolgozandó tételei között választhatóként szerepelt az internetes és elektronikus nyelvhasználatról, a „netnyelvről”, az SMS-ek és az e-mailek nyelvezetéről szóló tanulmányrészlet. Ilyenkor sajnálom leginkább, hogy nem vagyok gyakorló pedagógus, e mögött ugyanis amolyan ’akasztják a hóhért’ szituációt érzek. Kíváncsian olvastam volna, mi a netnyelvet használó fiatalok véleménye annak helyességét illetően.

A technológia fejlődése ugyan magával hozta a gyorsabb kommunikáció lehetőségét, a helyesírás szabályai azonban nem két nappal ezelőtt születtek. Úgy gondolom, a tere megvan mindegyik írás- és beszédmódnak, mindössze tudni kell használni és váltogatni őket a helyzetnek, felületnek, fórumnak megfelelően. Nem utolsósorban pedig ne feledjük, hogy (helyes)írásunk és szóhasználatunk árulkodhat intelligenciánk mértékéről is.

Reklámok