“Ez a kötet éhségcsillapító szer…” – Interjú Otta Katalinnal a Könyve zárt karácsonyok c. kötet egyik szerkesztőjével

(Szerző: eszakifuvallat)


Otta Katalin, aki zsűritagként és szerkesztőkét részt vett a Könyvbe zárt karácsonyok c. antológia létrejöttében, megtisztelt minket, és válaszolt néhány, a kötettel kapcsolatos kérdésünkre. Szavai reményt sugallnak, és arra biztatnak, hogy a szeretetben hinni manapság az egyik legfontosabb küldetésünk.

 

konyvbezart

A kötet borítója (Kép forrása: http://undergroundbolt.hu/konyvbe-zart-karacsonyok-1344)

 

Kék Tea Magazin: Azért, hogy a kötet olvasói közelebbről megismerhessék a közreműködőket, mondana pár szót magáról? Hol él? Mivel foglalkozik a hétköznapokban?

Otta Katalin: Budapesten élek, s egy igen patinás bel-budai iskolában dolgozom magyartanárként és tehetségfejlesztő drámapedagógusként.
Évtizedes tapasztalatokkal gazdagodva készítem fel diákjainkat budapesti és országos versenyekre, nagyon szép eredményekkel.
Nagy öröm egy-egy tehetség kibontakozását végigkísérni.

KTM: Mit szólt az ötlethez, hogy pályázat útján gyűjtsenek műveket egy karácsonyi kötethez?

OK: Nagyszerűnek találtam Krisz (Nádasi Krisz író, ötletgazda – a szerk.) ötletét, hiszen egy olyan történelmi pillanatban bontakozott ki egy szeretetháló hazánkban, s a Kárpát- medencében, amikor nagyon feszült volt a helyzet a migráns kérdés kapcsán. Úgy éreztem nyár végén, a rengeteg pályázatot, határon túli írókat is olvasva, hogy ez egy csodálatos válasz a nehéz kérdésekre. Ez a pályázati ötlet egy angyali sugallat, amely ember és ember közt keletkező feszültségek szeretetteli megoldását szorgalmazza. Minden pályázat emberi problémákról szolt, minden pályázatban szeretetmegoldás született.
Nagyszerű, felemelő gondolat volt Krisz ötlete, amely közösséget teremtett, virtuális és valós kapcsolatokat hozott létre, ablakokat nyitogatott a szívünkben az áhított jobb világ fele, ahol minden nagyon békésen és nagyon egyszerűen megvalósítható.

KTM: Sok pályamű érkezett? Ezek közül mennyire volt nehéz választani? Sok kiemelkedő alkotás érkezett?

OK: Sok. Hú, 72 vagy 73? Krisz pontosabban tudja a végső számot, hiszen sajnos volt nagyregény, ami terjedelem miatt kiesett, mert szorított minket a megjelentethető maximum oldalszám.
Nagyon-nagyon nehéz volt választani, úgy ereztem, simán 2 antológia is megjelenhetne. Sok friss, kreatív írással, kedves ötlettel találkoztunk, de csak 1 könyvre volt lehetőségünk. A jók közül a legjobbakat válogattuk.

KTM: Volt olyan szerző/mű, aminél kétség sem fért hozzá, hogy a kötetben a helye?

OK: Sok izgalmas megoldással, csavaros történettel találkoztunk, sokszor dobbant meg a szívem, hogy: „Ez az! Ez biztosan ott lesz!”
Nagyon széles skálán mozgott a szerzők életkora, élethelyzete. De nagyon örülök, hogy a legfiatalabb es a legtapasztaltabb írók remeke szerepel az antológiában, hiszen ők nyitják és zárják a történeteket megható módon.

KTM: Mit illetve milyen munkafolyamatokat takart a szerkesztői munka ennél a kötetnél? Mennyiben törekedtek egységes kép kialakítására a művek kiválasztásánál? Volt-e valamilyen vezérfonal/fő kiválasztási szempont, ami alapján válogattak a művek közül?

OK: Vezérfonal? Szeretet, izgalmas fordulatok, frappáns megoldások, tanító bölcseletek.

KTM: Önnek van személyes kedvence a kötetben megjelent művek között?

OK: Természetesen van, de nem árulom el, melyek azok…

KTM: Mennyiben volt közös a munka a többi válogatásban részt vevő személlyel? Voltak esetleg egyet nem értések, illetve „közös kedvencek”?

OK: Teljesen egyeztetett, előre kiosztott kotta szerint mertük össze véleményeinket, bizony néha koccantunk is, s bonyolódott a hosszas érvelés. Krisz óriásit alkotott ebben is, hiszen távmunkában, neten dolgoztunk, egy csoporton belül pillanatra készen reagálva egymás észrevételeire. Nem gondoltam, hogy ez ilyen izgalmas lesz.!
Krisz fantasztikus logisztikával szervezte a munkát, mozgatta a csoportot, s mivel 5 zsűritag volt, így a páratlan szám döntést eredményezett.

KTM: Miben látja a kötet nagyszerűségét/újítását? Miben más ez a karácsonyi válogatás?

OK: A legjobb történelmi pillanatban, a legnagyobb szeretettel született.
Ki vagyunk éhezve az igaz szavakra, a szeretettel teljes igaz megoldásokra.
Ez a kötet éhségcsillapító szer, amelyik etet, mert csupa SZER-ETET.

KTM: Mi az üzenete ezeknek az alkotásoknak az olvasók felé Ön szerint? Illetve magának a válogatáskötetnek a szórakoztatáson kívül, van-e valamilyen missziója, üzenete?

OK: Hát, az imént magyarázott éhségcsillapítás!
Ha világunkban mindenki csak egy piciket is tesz a maga életterületén a békés megoldásokért, ha csak elolvassa ezeket a történeteket, amelyek mélyen megindítóak, s nagyon elgondolkodtatóak, s utána emelkedettebb látószögből, rátekintéssel éli az eletet, akkor biztos hogy tisztulunk és szebb világot élhetünk.

KTM: Végül egy személyes kérdés: mit jelent Önnek a karácsony? Hogyan ünnepli?

OK: Örök gyerek vagyok, mindig várom a békés csodát, a szeretet angyali üdvözletét.
Természetesen családi körben.

Otta Katalin (A kép az interjúalany sajátja)

Otta Katalin
(A kép az interjúalany sajátja)

Köszönöm a válaszokat!

További sikeres munkát és szeretetben, békességben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánok magam és a Kék Tea Magazin szerzői nevében!


A Könyvbe zárt karácsonyok megvásárolható az alábbi linkek bármelyikén.
Nyomtatott könyv vásárolható:
E-könyv vásárolható:
a Bookline-on: http://bit.ly/KZK_BL
a Google Play-en: http://bit.ly/KZK_Google
az Apple iTunesnál: http://bit.ly/KZK_itunes
a Book&Walknál: http://bit.ly/KZK_BW
az Adamo Booksnál: http://bit.ly/KZK_Adamo
az ekönyv.hu-n: http://bit.ly/KZK_ekonyv
a Smashwords oldalán: http://bit.ly/KZK_Smash
Reklámok

“Az éneklés a színpadon tart” – interjú Krizbai Tecával

(Szerző: Ancsi)


Krizbai Teca énekessel, a Csillag születik 4. szériájának döntősével, egyben egyik legjobb barátnőmmel beszélgettem. Teca látássérült, de ez nem akadályozza meg abban, hogy elérje a céljait, és azt tegye, amit a legjobban szeret: énekeljen. Erről és még számos másról kérdeztem.

 

Kék Tea Magazin: Ha jellemezned kéne magad három mondatban, hogy kicsit megismerjenek az olvasók, mik lennének azok?
Krizbai Teca: Ha jellemeznem kéne magam, akkor azt mondanám, egy mosolygós, kedves, szerény, és tettrekész lány vagyok. Nem tud senki befolyásolni, és mindenem az éneklés. Úgy gondolom, olyan ember vagyok, aki állandóan pörög, és ezerrel ég.

KTM: A Csillag születik alatt a sok pozitív mellett, negatív jelzéseket is kaptál, olyasmiket, hogy csak azért jutottál el eddig, mert nem látsz. Hogyan viszonyultál akkor hozzájuk, és mit üzennél most azoknak, akik így gondolták?
KT: Azt gondolom, azért mondtak olyanokat azok az emberek, mert irigyek rám. Először mélyen érintett ez a megnyilvánulásuk, de aztán mivel rájöttem, hogy az irigység beszél belőlük, ezért nem foglalkoztam vele. Azt üzenem nekik, hogy a rossz véleményt mindenki tartsa meg magának, és ne nyilvánosan közölje a másikkal.

KTM: A fellépéseidnél mennyire jelent neked akadályt az, hogy nem látsz? Nem szoktál olyasmiktől tartani, hogy véletlenül lelépsz a színpadról, elfordulsz, vagy bármi hasonló történik? Mennyi gyakorlásra van szükséged ahhoz, hogy magabiztosan mozogj egy új helyen?
KT: Az az érzésem, hogy egyáltalán nincs mitől félnem a fellépéseken. Hiszen azt csinálom, amit szeretek. Ameddig a zene velem van, nem eshetek le a színpadról, ugyanis az éneklés fenntart. Nem akadályoz a vakságom, ugyanis
a színpadon már, ha megmutatják, mi merre található, el tudok közlekedni rendesen. Azt hiszem, ennél jobb dolgot nem is csinálhatnék.

KTM: Ki az, aki a legtöbbet segít neked a fellépések megszervezésében? Mennyire döntöd el te magad, hová szeretnél menni énekelni?
KT: Édesanyám segít a legtöbbet fellépéseimen. Ő segít a megszervezésében, az öltözködésben. Bárhová megyek, ahová hívnak. Nem nagyon szeretek én dönteni, ugyanis az a fontos, hogy oda menjek, ahol szeretnek. Szerintem nem az a fontos, hogy a fellépő döntse el, merre megy, hanem az, hogy oda menjen, ahol tetszik is a közönségnek. Imádom a közönséget, szívem szerint, minden nap csak énekelnék a világnak.

KTM: Minden dallal tudsz azonosulni, vagy csak azzal, ami éppen illik a hangulatodhoz, ahhoz, amit éppen megélsz? Függ a műsorod az érzelmi állapotodtól?
KT: Tudok igazából minden dallal azonosulni. Azt gondolom, az a fontos, hogy minden előadandó dalba éljük bele magunkat, mert az érzelmi állapotot szerintem nem vihetjük a színpadra.

KTM: Mikor számíthatunk tőled lemezmegjelenésre?
KT: A lemezt még magam sem tudom. Az sajnos nem ilyen egyszerű. Majd, ha megkeres egy lemezkiadó, mindenkit értesítek. Igazából a lírai pop áll hozzám nagyon közel, olyasmi, mint Céline Dion stílusa.

2

Krizbai Teca a Csillag születik színpadán (A kép forrása: http://www.storyonline.hu/hirek/teca_pasija/33085/)

KTM: Ha választanod kellene egy külföldi és egy magyar énekest, akikkel szívesen találkoznál, esetleg duetteznél, kik lennének ők, és miért? Mit mondanál el nekik?
KT: Ha választhatnék egy külföldi, illetve egy magyar énekest, természetesen első helyen Céline Dion állna. Ő az én példaképem, ugyanis össze tudja egyeztetni a karriert a magánélettel, rendkívül tiszta szívű, odaadó ember, és az ő hangja nem egy hang, hanem “A hang”. Ő közvetve az énektanárom, hallgatom dalait, és utána próbálok belőle technikát, előadásmódot meríteni. Álmom, hogy találkozzam, illetve duettezhessek vele. Elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, és hogy ő az énektanárom.
A másik kedvencem Demjén Ferenc, akinek hangja olyan zengő, hogy mindig libabőrös leszek, ha énekel. Elmondanám neki, hogy mennyire nagyra becsülöm azt a hangterjedelmet, amit hatvan év felett képvisel.

KTM: Nemrég az egész ország megtudhatta, hogy szerelmes és boldog vagy. Hogyan hat ez a karrieredre? Hogyan oldjátok meg, hogy rendszeresen találkozzatok a fellépések mellett? Lemondanál egy fellépést azért, hogy helyette a pároddal, Gabival lehess?
KT: Úgy érzem, én vagyok a világon a legboldogabb. Örülök, hogy egy egész ország tudhatja, hogy szerelmes vagyok. Össze tudjuk természetesen egyeztetni a találkozást, illetve a fellépéseket, ugyanis mindketten azt tartjuk: arra van időnk, amire szánunk. Nem mondtam még le egy fellépést sem, hiszen azt mondja, soha nem szeretne korlátozni, és támogatja a szerepléseimet. Valamely előadásomon már ott is volt, és ő is szurkolt nekem a közönség soraiból. Rengeteget segít nekem, igazából a teljesítményem azóta csak javult.

KTM: Mire illetve kire gondolsz éneklés közben? Milyen célcsoportnak, korosztálynak szánod a zenédet?
KT: Arra gondolok elsődlegesen, akit a legjobban szeretek: Gabira. Mindig ő ad erőt az énekléshez. Meg mindig az adott dal tartalma jár e mellett a fejemben. Akárkinek énekelek, aki szeretné. Pontos célközönség nincs, ugyanis a zene mindenkié.

KTM: Mennyire szerepel a zene a jövőre vonatkozó terveid között? Szeretnél egész életedben énekelni?
KT: Mindenképpen szeretnék egész életemben énekelni. Ugyan most kezdem majd az ELTE pszichológia szakán egyetemi tanulmányaimat, de a zenéből merítek erőt. Zene nélkül nem is tudnék élni, ez nekem olyan, mint másoknak egy falat kenyér, vagy egy pohár víz.

KTM: Kiknek szeretnél majd pszichológusként segíteni vele?
KT: Igazából mindenkinek szeretnék segíteni. Egyelőre nem tudom, mely szakon végeznék. Szerintem pszichológusra minden korosztályban, és mindig szükség van. Még majd ezt a jövő eldönti.

KTM: Ha már példaképedként szóba került Céline Dion, feltennék neked egy olyan kérdést, amit neki is feltettek egy interjúban. Mit szeretnél, hogyan emlékezzenek majd rád az emberek?
KT: Azt szeretném, hogy egy kedves, szeretetre méltó lányként emlékezzenek rám, akinek szeretik az énekét. A legfontosabb, hogy megtartsam emberi tulajdonságaimat, és egyszerűen csak Tecaként emlékezzenek rám az emberek. Igazán így tudunk szerintem hitelesek maradni.

KTM: Végül mit tanácsolsz azoknak, akik tehetségesek, de nem elég bátrak ahhoz, hogy komolyan elhatározzák magukat, és belevágjanak az éneklésbe?
KT: Hát, azt tudnám tanácsolni, hogy merjenek vállalkozni, hiába nincs mögöttük támogatás. Igazából a tehetség nem minden, bátorság, és szív is kell hozzá. Az a lényeg, hogy merjen mindenki kiállni, aki szeretne. Röviden az üzenetem:”Ti, akik esetleg féltek kiállni, próbáljátok meg! Ennél jobb dolog a világonnincs, ezt én mondom, és vállaljátok fel, amit tudtok! Hiszen nincs, ami megállíthat minket!”

 

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok neked az élet minden területén!
Teca facebook oldala: http://facebook.com/krizbaiteca

Kalandozások Mesevárosban- Interjú Dudás Emesével

(Szerző: Madártej és varjúvaj)


Ha igen szemfülesek vagyunk az Interneten, Facebook-on barangolva, sok olyan értékes alkotóra is rábukkanhatunk, mint én egyszer Emesére, azaz Mesekerámiára. Sokáig csak nézegettem a csodaszép holmikat, a kedvesen kunkorodó manósapka formájú manóházakat, az édes csigákat és még sorolhatnám. Ami viszont egyszerűen lépésre bírt, az egy macska-formájú bögre volt. Nagy macskásként felsikítottam: “Nekem kell egy ilyen!”. Azaz kettő. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Emesével. Most vele beszélgetek, hogy ti is jobban megismerjétek.

 

11102009_799936293454730_1198342014053938426_n

A szerző saját fotója

Kék Tea Magazin: Mi, azaz ki a Mesekerámia? 

Dudás Emese: Dudás Emese vagyok, meg Mesekerámia is, ez utóbbi fantázianév, de egy ideje legalább annyira az identitásom, mint a másik. Egyedi tárgyakat tervezek és valósítok meg tisztán kézműves technikával, igyekezetem szerint a pillanatnyi tudásom legmagasabb szintjén, még talán van olyan is, hogy sikerül.

KTM: Hogyan kerültél kapcsolatba az agyaggal mint anyaggal?

DE: 2007-ben kezdtem el a Kresz Mária Alapítvány OKJ-s fazekas tanfolyamát, már bőven felnőtt fejjel, ez nem az első szakmám volt, elég hosszú időbe telt amíg kitaláltam, hogy nagyjából mivel szeretnék foglalkozni.  2005-ben végeztem magyar szakon, bölcsészként, akkor már kötelező volt a pedagógiát is megcsinálni mellé, de sosem tanítottam, ahhoz elég kontra-szelektáltnak éreztem magam már a módszertan órákon is. Így elég hamar pályaelhagyó lettem, némi munkaerő piaci szerencsétlenkedés után egy informatikai cégnél, majd online reklámügynökségeknél dolgoztam projektmenedzserként. Ezeknek számomra tisztán anyagi haszna volt, de arra hamar rájöttem –nagyjából az óvodában – hogy szeretem a szabadságot, és rühellem a csapatmunkát, persze képes vagyok rá, roppant szociálisnak és empatikusnak is tűnök, állítólag az is vagyok, de nem tudom elmondani, hogy ez mennyi energiát emészt fel. Pont azt, ami a cselekvéshez hiányzik.

Az agyag mint anyag az nagyjából véletlen, éppen ez indult akkor, amikor kitaláltam, hogy tanulnom kell még. Mikor elkezdtem nem tudtam, hogy ez valójában ennyire bonyolult, helyhez kötött, helyigényes, infrastruktúra kell hozzá, stb. Menet közben derültek ezek ki, ezért tartott évekig, mire összerakosgattam mindent hozzá, még munka mellett. Utólag már meg tudnám persze magyarázni, hogy ez az anyag miért sokkal inkább nekem való, mint bármi más. Ez él, amikor megfogom, szilikátvegyület, így különösen jó információhordozó, van valamilyen rezgése, ahogy nekem is, belőlem egy darab átkerül amoda és talán fordítva is, ki tudja, mi minden van egy ilyen rögben. Ráadásul folyamatosan lehet benne váltani, fejlődni, nem mondható az 10 év után sem, hogy mindent tudok, messzire vezet, a fazekasság csak egy kicsi, de fontos szelete. Lehet figurális tárgyakat készíteni, vagy épületkerámiát, mind más műfaj, 40-50 év sem elég rá, ha meg az ember mégis kicsit kezdene unatkozni, elég, ha szerez egy új agyagot meg egy új mázat, és máris lesz meglepetés bőven. Feltéve, ha a mázhibát annak tekintjük ami, mázhibának, és nem pedig valami érdekes effektnek, ami úgyis elfér. Ilyen szempontból maradtam inkább fazekas, noha életemben se csináltam 4 fazéknál többet, de azt, hogy egy használati tárgy legyen használható, megtanították, erre emlékszem, és még a kerti díszeknél is szempont, hogy ne legyen a máz hólyagos, vagy tűszúrásos.

KTM: Miért a mesék a tematika? Honnan jött a meseváros ötlete?

DE: Hát, ezt nem tudom olyan pontosan. Biztos, hogy hatott rám Sajdik Ferenc képi világa, még gyerek voltam persze, szóval nem tudtam a nevét, de mivel sokat néztem ezeket megragadt. Meg láttam mesevárost pl. szőttesen, az is tetszett. Vizuális ingert többet és konkrétabbat nem tudok felidézni, de hát nincs új a Nap alatt. Biztos, hogy számítottak ezek, amiket láttam, de benne van egy csomó olyasmi is szerintem, amit csak gondoltam, átéltem, vagy álmodtam, elképzeltem, amikor forgattam a kaleidoszkópot, olyan, mintha azt kérdeznéd, miből áll egy ember személyisége… Nem lehet pontosan tudni. Van ebben valami elvágyódás is, igény némi katarzisra, nevetséges ugyan, egy cinikus korban élek, cinikus ember vagyok, de ebben az egyben nem tudok az lenni és ez az a menedék, ahol épnek érzem magam. Picasso jut eszembe, ő így írt erről:

„Abban a pillanatban, amint a művészet többé nem nélkülözhetetlen lelki táplálék, a művész tehetségét az új formákkal való kísérletezésnek szenteli, amely végső fokon nem egyéb, mint intellektuális csalás. Az emberek többé nem várnak vigaszt és felemelkedést a művészettől.”

Nem tudom, egyelőre nem vagyok intellektuális csaló. Egy időben írtam. Akkor az voltam. És az emberek egy része is vár valami vigaszt.

KTM: Mi a kedvenc meséd?

DE: Egyet kell mondani, ha kedvenc, akkor az mindig egy, de végre egy rövid válasz, Ifj. Gaál Mózes: Mildi meséi.

KTM: Ki/ Mi volt az első mesealkotásod?

DE: Talán mesevárosos készlet volt, amire így egy az egyben ráfestettem, formailag meg előtte volt már manósapkás kis tartó.

 

11017869_844119635703062_3941582534235588984_n

(Fotó: Dudás Emese)

 

KTM: Mutass be, kérlek, egy munkafolyamatot: tervezéstől a végkifejletig. Hogyan teremtődnek az alkotások?

DE: Legtöbbször van egy ötletem, és akkor azt megcsinálom. Ha kell, akkor vázlatozok, mérek. Ha a magam feje után dolgozom, az elég egyszerű. Ha meg a másé szerint, végül is az is, mert akkor van egy irány, mit szeretne, azon belül persze lehet több lehetőség. Pl. ha valaki azt mondja, pipacsos tálat szeretne, akkor elképzelek egy pipacsos tálat, de mielőtt élesben elkészülne, mutatok rá színes vázlatot. Mert lehet, hogy egy pipacsra gondolt, lehet hogy egy mezőre, lehet hogy háromra, lehet hogy búzamezőben vannak, nem tudom, de ki kell derülnie. Az a tapasztalatom, hogy amikor azt mondja valaki, hogy neki mindegy, igazából akkor sem az, van egy kép a fejében, az én dolgom, hogy kihozzam onnét, a magamén keresztül. A funkció és az esztétikum kapcsolata érdekel, és azok a történetek, amiket a tárgyak rögzítenek.

KTM: Létezik megvalósíthatatlan?

DE: Persze, minden, ami nem valósul meg, az marad. És megvalósulni csak az tud, ami egyáltalán az eszünkbe jut. Az már egyfajta lehetőség a valóságra. De a valóságnak csak egy szelete jut az eszünkbe, ami nem, az mind nem fog megvalósulni, és ami nem valósul meg, az végül is megvalósíthatatlan.

KTM: Miként képzeled el a jövődet?

DE: Nem nagyon szoktam elképzelni, pár napra, hétre előre igen. Meg belegondolok, hogy majd fel fog bomlani ez a személyiség, ezek a gondolatok, ez a történet, ami az énemet jelenti, de ezek a tárgyak itt lesznek. Ez inkább jó érzés, mint rossz, hiú dolog ez, de az ember valami kis nyomot mégiscsak akarna hagyni a világban, ennyire vagyok gyarló. Amit tudok, hogy szeretném megtartani annak a lehetőségét, hogy amikor csak szükségem van rá (tehát szinte napról napra), tapogathassam az agyagot. Engem a végeredmény korántsem izgat annyira, mint a folyamat, abban el tudok veszni, az valami átjáró, a létezésnek egy olyan síkjára, ahol képes vagyok magam jól érezni. És persze megtartani ezt az autonómiát, nem akarok iparosodni, viszonteladókkal tárgyalni, vásárokra járkálni, nem szeretnék „gyártani” nagyjából soha, de a gyártási jogot sem szívesen adnám át, amennyiben a saját mesevilágomról van szó, nem szeretném szigorúan üzleti alapokra helyezni ezt az egészet.

 

Terveim, vágyaim, persze vannak, hajjaj. 🙂 Érdekelne egy rakás dolog a szakmán belül, új eljárások, technológiák, de ezek az áruknál fogva nem nevezhetők elérhetőnek, magánszemély számára, úgy értem, oktatási intézményeknek, gyáraknak biztosan a rendelkezésükre állnak. A Kecskeméti Kerámia Stúdiónak gyakran vannak érdekes tanfolyamai, transzfer technikákról például, viszont a magam léptékében elég nagy beruházás lenne meghallgatni, végignézni és aztán soha nem eljutni odáig, hogy a gyakorlatban használhassam ezeket. Ha lenne rá mód, kipróbálnám akár a formatervezést is, egy megadott brief alapján, érdekel a tájépítészet, de hát ezek álmok, nem tudom, adódik–e valaha lehetőségem ekkora feladatokra, vagy ha adódna, merném-e vállalni őket, mert valójában úgy gondolom, hogy keveset tudok, mindazt, amit nem lehet ecsettel, szivaccsal, kézi szerszámokkal és türelemmel megcsinálni, azt én nem tudom megcsinálni.

KTM: A közeljövőben mi történik Mesevárossal? 

DE: Most van egy mesekönyv, amit olvasgatok, az írónő keresett meg, hogy a meseváros meg ez a világ lehetne illusztráció, illetve a szöveg alapján tervezzek újabb tárgyakat. Ez nagyon szép feladat és volt is ilyen tervem a jövőre nézve akkor, amikor még a jelen jövő volt, de az már a múlt. 🙂

Pár személyes kedvencem Mesekerámiától:

(Fotók: Dudás Emese)

10863914_761152263999800_4256551491326707614_o

11898548_844140582367634_2167031877058497646_n

11214278_841587895956236_394515058443819382_n 11267754_799295846852108_367995030300031960_n 11880525_844802908968068_1122420507868825699_n

 

Keressétek Emesét Facebookon!

https://www.facebook.com/mesekeramia?fref=photo

“Addig szeretnék a tánccal foglalkozni, amíg ég bennem a tűz.” – Interjú Kiss Róberttel a Szegedi Kortárs Balett társulatának tagjával

(Szerző: eszakifuvallat)


Robival együtt kezdtük az általános iskolát egy kis sárközi faluban, innen az ismeretségünk. Aztán egy költözés és az évek különböző irányba és helyekre sodortak minket. Akkor hallottam Robiról újra, amikor már a Közép-Európa Táncszínház társulatában táncolt. Tudtam ugyan, hogy korábban ő is hódolt a néptánc szenvedélyének és a bátai néptáncegyüttes tagja volt, de nem gondoltam, hogy a tánc lesz az, ami később főszerepet kap az életében. És akkor azt gondoltam: „na, végre, itt van valaki, aki nem adta fel, aki véghezvitte az álmát, és nem elégedett meg a kevésbé jóval”.
Ma már a Szegedi Kortárs Balett táncművésze. Az útról, ami idáig vezetett és a további terveiről kérdeztem.

(Fotó: Dusha Béla)

(Fotó: Dusha Béla)

Kék Tea Magazin: Bár régóta ismerlek, nem emlékszem, mikor alakult ki nálad a tánc iránti rajongás. Mindig táncos akartál lenni?

Kiss Róbert: Nem. Körülbelül 15-16 évesen foglalkoztatott a gondolat először, aztán elvetettem, mert vonzott a gondolat, hogy rendőr legyek. Két évvel később, amikor a határrendészetre és a művészeti iskolába is felvettek, az utóbbi nyert.

KTM: Mióta táncolsz?

KR: Általános iskolában kezdtük a néptáncot, majdnem minden barátom járt.

KTM: Honnan ered nálad a tánc szeretete? Mit jelent számodra?

KR: Most már mondhatom, hogy az életem lett. Hivatás, önkifejezési forma, szakma, munka, hobbi, életforma egyben.

(Fotó: Dusha Béla)

(Fotó: Dusha Béla)

KTM: Hogyan kerültél a Szegedi Kortárs Balett társulatához?

KR: Az együttes művészeti vezetője, Juronics Tamás invitált, amikor egy korábbi helyről eljöttem. Náluk üresedés volt, én pedig szerettem volna itt táncolni.

KTM: Mesélj kicsit a munkádról! Hogy telik egy napod például?

KR: Tréninggel indul tíz órakor. Ez körülbelül másfél óra, majd az aktuális darab és a repertoáron lévő produkciók próbája jön este hatig. Ha előadás van, akkor a próba rövidebb ideig tart, hisz’ héttől már a színpadon vagyunk.

KTM: Egy-egy darab színpadra vitele a tánc által szerinted impozánsabb, érdekesebb, kifejezőbb, mint a prózai színházi játék?

KR: Más. A tánc nyelvét nehezebb értelmezni, így kifejezni is. A szavakat könnyebben megérti a néző. A táncot inkább érezni kell.

KTM: Táncos darabban is vannak hagyományos színházi szerepkörök – pl. komika, naiva, stb. illetve karakterszínészek, akikhez egy bizonyos fajta szerepkör illik? Esetleg a tánc által akárkik lehettek, hiszen elég jól tudni táncolni?

KR: Szerintem itt is vannak határok, mint a színészetben. A karaktert meghatározza a külső, a fizikum, a tánctudás, a jelenlét. De egy bizonyos intervallumon belül, igen, lehetünk bárkik.

(Fotó: Kocsis Judit)

(Fotó: Kocsis Judit)

KTM: Meddig lehet egy táncos karriert építeni? Kell-e több lábon állni?

KR: Az általános, hogy 35 éves kor körül ér véget az aktív táncos pálya, de ismerek több táncost is, akik tovább maradtak színpadon. Nagymértékben függ a testtől, hogy meddig bírja ezt a fajta terhelést. Utána lehet a szakmán belül maradni, koreografálni, tanítani. Olyan is van, aki ez után valami mozgással kapcsolatos foglalkozásban találja meg a helyét (pl.: személyi edző, jógaoktató…),és olyan is, aki teljesen más felé megy. Több lábon kell állni, mert az aktív tánc egy élethez képest elég hamar véget ér.

KTM: Meg lehet élni ma Magyarországon abból, hogy valaki táncol és egy társulat tagjaként évente x számú darabban színpadra áll?

KR: Azt gondolom, igen, de nem könnyű. Nem olyan sok együttes van, ami anyagi biztonságot tud biztosítani. A másik lehetőség a szabadúszás, az viszont kockázatos.

(Fotó: Jamie Solano)

(Fotó: Jamie Solano)

KTM: Voltak súlyosabb sérüléseid?

KR: Igen. Épp most épültem fel a második térdműtétemből. Ezek arthroscopos műtétek voltak. Több kollégámnak volt már szalagszakadása, ami komolyabb ennél.

KTM: A táncon kívül mivel tartod karban a tested? Sportolsz? Jár-e lemondásokkal és ha igen, milyenekkel, hogy ez a szakmád?

KR: Gyermekkorom óta imádom a sportot. Próbálok minél többet edzeni, ami a terhelések mertékétől függően, nem mindig megy. Imádok úszni, kerékpározni, futni. Szóval igyekszem. 🙂

KTM: Lelkileg mennyire tud kemény lenni egy-egy próbaidőszak és az előadások? Van-e valami, ami ilyenkor kikapcsol, ami feltölt?

KR: Kemény tud lenni mindkét szempontból, testileg és lelkileg is. Filmekkel kapcsolódom ki a legszívesebben és sorozatokkal.

KTM: Miben láthatunk jelenleg?

KR: Jelenleg a Szegedi Kortárs Balett darabjaiban, a Carmina Buránaban, a Tavaszi áldozatban, a Stabat Materben, az Insomniaban.

KTM: Véleményed szerint, mik egy táncos legszükségesebb tulajdonságai a tánctudáson kívül, természetesen?

KR: A tudatosság, empátia, muzikalitás, nyitottság (ez utóbbi szerintem, minden művészeti ágra érvényes).

KTM: Gondoltad volna, hogy a kis sárközi faluból egy Európa szerte ismert társulat tagjaként válsz táncossá?

KR: Nem, ahogy azt sem, hogy a 10 év néptánc után kortárs balettet fogok táncolni.

(Fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

(Fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

KTM: Sikerült-e azzá válnod, akiről gyerekként álmodtál? Elérted a céljaidat/álmaidat?

KR: Ez nehéz kérdés. Ha válaszolnék rá, azt jelentené számomra most, hogy megálltam. Úton vagyok.

KTM: Mik a terveid a jövőre nézve? Mivel szeretnél később foglalkozni? Meddig szeretnél még tánccal foglalkozni?

KR: Még nem tudom pontosan. Van pár dolog, ami érdekel: például a Magyar Táncművészeti Főiskola táncos és próbavezető szakán, moderntánc szakirányon tanulok. Addig szeretnék a tánccal foglalkozni, amíg ég bennem a tűz.

KTM: Van-e szerepálmod? Ha igen, mi az?

KR: Inkább karakter típusokban gondolkodom. Mostanában egyre jobban vonz a rosszfiús, negatív karakter.

 

Robinak ezúton kívánok magam és a Kék Tea Magazin többi szerzője nevében további sikerekben gazdag életpályát!


Kiss Róbert
Született Szekszárdon, 1985. szeptember 22-én.

ROBI

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán (Forrás: http://www.szegedikortarsbalett.hu/Tarsulat/Kiss_Robert/1)

Iskola:
2004-2007 Patkós Irma Művészeti Iskola,színházi-és modern tánc szak

2006-2008 MU Terminál Alkotó Műhely:

Kurzusok:
Hámor József, Fejes Ádám, Fodor Zoltán, Földi Béla, Zachár Lóránd, Lőrincz Katalin, Baranyai Balázs, Juríj Konjar, Youval Shacham, Réti Anna, Nagy Csilla, Jónás Zsuzsa, Handel Edit, Juhos István(Puttó), Zambriczki Ádám, Gál Eszter, Sebestyén Csaba, Barta Dóra

Egyéb:
2004. Szigligeti Színház, Szolnok-Othello/rendező: Telihay Péter
2004. Szigligeti Színház, Szolnok-Képzelt riport…/kor.: Krausz Alíz
2005. Katona József Színház, Kecskemét-Csókos asszony/kor.:Ladányi Andrea,Bánki Zsolt
2006 Nagy Csilla/Balance-játék
2007 XVII. Országos Felnőtt Táncművészeti Fesztivál/Kortárs duett-1.hely
2009. II.”Esély a Művészetre” Táncművészeti fesztivál/Modern duett/Profi kategória-2.hely
2010.Doll Face-koreográfus:Kulcsár Noémi
2010.Zsidó Nyári Fesztivál/Bar micvo,Esküvő-koreográfusok:Fodor Zoltán,Kulcsár Noémi
2011.Rómeó és Júlia-kor.:Barta Dóra
2011.Bestia-kor.:Kun Attila

Koreográfiák:
2008.Pandóra szelencéje/Ceglédi Műv.Isk/
2009.Montázs/Ceglédi Műv. Isk. vizsgakoncert/
2009.Azonosság/MU Színház/
2011.Kétségek közt/Pódium Tánc-és Balett Iskola-társ koreográfus:Göböly Bettina/
2011.”Give peace a chance”/Pódium Tánc-és Balett Iskola/
2012.A bábkészítő/Ceglédi Műv. Isk. vizsgakoncert/

2008-2009 Közép-Európa Táncszínház

2009-2010 Barta Dóra Társulat-Gárdonyi Géza Színház

2012- Szegedi Kortárs Balett

Díjak:
2009. A legjobb férfitáncos díja Veszprémben,a XII. Tánc Fesztiválján (Carneval)-megosztva: Katonka Zoltán, Major László

(Forrás: http://www.szegedikortarsbalett.hu/Tarsulat/Kiss_Robert/1)

 

Linkek:

http://www.szegedikortarsbalett.hu/

https://www.facebook.com/SzegediKortarsBalett

A képeket az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre, azokat az ő engedélyével közöljük.