Egy család anno és most

Mi lenne, ha visszamennél nyaralni oda, ahol 20 éve voltál?

Én megtettem  – és megmutatom, milyen volt!

Eredetileg az idén Görögországba akartunk menni. A biztonság kedvéért azért körbenéztem, milyen hazai szállásokat választhatnánk… és megakadt a szemem a mátraházai Hotel Lifestyle ajánlatán.

Hisz ez…

De hát…

Ez a Bérc hotel! Itt üdültünk szeretett férjemmel, három gyermekem édesapjával még nagyon régen, kapcsolatunk hajnalán, nem is egyszer, de legalább háromszor!

Amikor páromnak megmutattam a szállót, egyből elnapolta (elévelte) a görög utat. És azt is elhatároztuk, hogy újrafényképezzük közel 20 éves fotóinkat.

A mátraházai szanatórium a mi szempontunkból teljesen máshogy nézett ki 1998-ban és 2016-ban:

Ugyanez vonatkozik a Kékestetőre is:

És persze a szálloda recepciója is jelentős változáson esett át:

reci2_hotelelott

A szálloda körül 18 éve még csak fű nőtt, ma már játszótéren rohangálhat… no nem a kutyánk, mert a házőrző ezúttal otthon maradt, hanem a gyerekünk:

Az úszómedence és az épület hátsó fertálya is jelentős felújításon esett át. Ami azt illeti, nyomtatott könyv helyett ráadásul Kindle-t olvasok:

A szobák tulajdonképpen nem változtak sokat. Akkor is stílusosak voltak, ma is azok. Csak a divat más:

És persze mi magunk is változtunk. Hajunk és hajlékonyságunk sem ugyanaz, mint anno:

kiss2DSC_1626

18 éve még nem hittük volna, hogy lesz olyan idő, hogy három gyermekkel jövünk vissza:

simplekiss2_kiss2

Köszönjük az élményt a szállónak… az összes többit pedig szüleinknek, mert miattuk és általuk lettünk mi is egészen elfogadható szülők.

Nádasi Krisz, író

 

 

Reklámok

Ecet, hamu és vizelet. Élet a Colgate és az elektromos fogkefe előtt

(Szerző: Szerafina)


Manapság, aki szeretné megőrizni fogai épségét, tart otthon fogkrémet, szájvizet, elektromos vagy ergonómiailag tervezett fogkefét – amelynek, természetesen, speciálisan tervezett része van külön a nyelvtisztításra -, szájzuhanyt, fogselymet, és még sorolhatnám. Egy szó, mint száz, a szájhigiéniánk bal alsó nyolcastól a jobb felső nyolcasig a legnagyobb alapossággal védelmezhető.

Hogyan védekeztek azonban a történelem során a lepedék és kellemetlen szájszag ellen? Európában az első jelenkori fogkeféhez hasonló termék 1780-ban került forgalomba. Ha hihetünk a feljegyzéseknek, akkor az angol William Addis-nak tartozunk érte hálával, aki lázongás miatt börtönben töltött napjait az akkori egészségügy javítására fordította.

Szerinte ugyanis, a korabeli fogtisztítási módszer – a fog korommal és sóval történő dörzsölgetése egy rongydarab segítségével – nem bizonyult elég hatékonynak. Sóval való kísérletezés után állíthatom, hogy a módszer nem hogy csak nem hatékony, de erősen megnöveli az időszakos vízfogyasztást is.  Addis, az unalmas börtönélettől megvilágosulván, megőrzött egy étkezés után visszamaradt csontdarabot, – ami egyben azt is jelenti, hogy akkoriban a rabokat hússal táplálták a brit börtönökben – és kis lyukakat fúrt az egyik felébe. Majd az egyik börtönőrtől kapott sörtéket kis csomókba kötötte, azokat belefűzte a lyukakba, végül pedig az egészet ragasztóval rögzítette az agyafúrt feltaláló. Persze, az is elképzelhető, hogy isteni megvilágosodás helyett pusztán jó ötletnek tartotta tömegesen gyártani azt az eszközt, amit utazók már egyébként a 17. században, azaz közel száz évvel Addis hirtelen találékonysága előtt importáltak Kínából Európába.

 

Történelmi fogkefék www.bitedonedeals.com

Történelmi fogkefék (Forrás: http://www.bitedonedeals.com)

Eltekintve attól, hogy a disznónak ki tudja, melyik testrészéről származó sörtét jobbára nem szívesen helyeznénk a szánkba, akadtak a történelem során ennél jóval elrettentőbb módszerek is, melyekhez mérten a fentebb említett kormos rongydarab még igazán semmiségnek számít.

A reneszánsz alatt a borbélyok egyre jobb fogászokká képezték magukat. Akkoriban jelentek meg az első aranykoronák és porcelán fogak, sőt az első fogászati székek is. Mindemellett kicsik és nagyok, a francia Pierre Fauchard – akit egyébként a fogorvoslás atyjának is neveznek – útmutatását követve, bőszen mosták fogaikat a saját vizeletükkel, hogy megelőzzék azok rothadását. Ezt mérlegre vetve, az ecet, bor és disznósörte kombinációval, feltétlenül az utóbbi viszi el a pálmát.

Fogtisztítás szempontjából, meglepő módon, talán a sötét középkor tűnik a legfelvilágosultabbnak. Akkoriban ugyanis a vízzel való szájöblögetés mellett, a fogakat tiszta gyolccsal törölték át, a szájszagot pedig menta és egyéb fűszernövények, úgy mint szegfűszeg, fahéj, rágcsálásával próbálták meg kellemesebbé tenni. Illetve, feltehetően a vagyonosabbak, menta és ecet, vagy babérlevél és narancsvirág-víz keverékével öblítették szájukat. A fogpiszkáló sem volt azonban ismeretlen, és a korabeli borbélyok időnként képesek voltak a szuvas fogakat kitisztítani, illetve valamilyen tömésfélével ellátni azokat. Érzéstelenítési módszerekről, érdekes módon, azonban nem szól a fáma.

Később rozmaring hamujával, esetenként timsóval dörzsölték a fogat, ami nem kifejezetten hangzik kellemesen. Fogfehérítésre porrá őrölt zsályát alkalmaztak, míg az ecet, és később a bor is, továbbra is szerepet játszott a szájápolásban. Az ecet tesztelése után bátran bevallhatom, hogy még hígított állapotban sem szeretnék vele öblögetni a jövőben, míg a bor  sajnálatos módon, folyton lecsúszik az ember torkán, ezért a vele való szájápolás igen költségessé válhat.

Az 1800-as években a fogápolás nem változott számottevően, habár már jelen voltak az első fogkefék, a rongy, vagy szivacs és víz használat továbbra is elterjedt volt, egyesek azonban a puskaport sem vetették meg. Mit meg nem tesz az ember a kirobbanóan ragyogó mosolyért? Itt tartanám még érdekesnek megemlíteni, hogy gyermekkori olvasmányaim alapján, a puskaport a vadnyugaton húspuhításra is alkalmazták. Elképzelhető ugyan, hogy a fogakat tisztította, a fogínyre gyakorolt hatása azonban vélhetően kétes volt.

Összegzésül szeretnék köszönetet mondani a kínaiaknak, akik az első fogkeféket készítették, majd elküldték nekünk Európába, mert nélkülük talán nem lenne kereszt- és gumisörte, és talán csak ecetes szájvizet emelhetnénk le a Tesco polcairól, esetleg timsóval fűszerezve.

 

Források:

http://www.historyundressed.com

http://www.wikipedia.org

Holtakkal való fotózkodás a viktoriánus időkben

(Szerző: Szerafina)

 


Nem, nincs itt semmi tévedés, kérem. A viktoriánus korban, főként Észak-Amerika és Nyugat-Európa területén igen elterjedt volt a halott családtagokkal történő fotózkodás. Még mielőtt valaki rögtön rávágná, hogy “uuuh”, meg “áááh” és “fújj”, csak gondoljunk egy pillanatra a 2012-ben Magyarországra is eljutott, “Az emberi test” című nagysikerű kiállításra, mely több, mint százötven, különleges eljárással preparált emberi testet mutatott be. Na, ugye…

Visszatérve a halott családok fotózására, az úgynevezett emlék, vagy gyászoló fotók terjedése a dagerrotípia bevezetésével vette kezdetét. A dagerrotípia egy korai képrögzítési eljárás volt, nevét pedig egyik feltalálójának, Louis Daguerre-nek köszönheti. Ez az új eljárás sokkal olcsóbbá tette a portré készítést. Egy fotót ugyanis több mindenki tudott megfizetni, mint egy festőt.

A viktoriánus korban a gyermekhalandóság igen magas volt. A csecsemők és egészen kis gyermekek elhalálozása szinte mindennapos dolognak számított, és sokszor a halál után készített fotó volt az egyetlen, amely emlék gyanánt fennmaradt a család számára. Egy későbbi találmány, mely lehetővé tette a fotók sokszorosítását, hozzájárult ahhoz, hogy a halott kisded fotóját elküldjék a távolabbi rokonoknak is.

A legkorábbi post-mortem fotók általában közeli képek voltak az elhalálozott arcáról. A környezetet többnyire úgy rendezték el, mintha az illető épp csak mély álomba szenderült volna. A gyermekeket gyakran egy díványon vagy karosszékben helyezték el kedvenc játékuk társaságában, de az sem volt ritka, ha valamelyik szülő – általában az édesanya – a karjaiban tartotta. A kései viktoriánus korban készült fotók gyakran ábrázolják az elhunytat koporsójában, körülötte a temetési szertartás résztvevőivel.

Egyes források szerint a halottak fotózása a világ némely részén, köztük Kelet-Európában még ma is dívik. Sajnos, vagy éppen szerencsére, – kinek-kinek szájíze szerint – bizonyítékot erre nézve nem találtam, de természetesen, ez nem jelent semmit.

Források: http://www.wikipedia.org/ http://www.pbase.com/ http://www.pinterest.com

 pm4

100909c

 

postm2 pm3