Tudatlanság

(Szerző: Zsabu)


„Amikor a tudatlanság szót használom, nem negatív értelemben értem – nem a tudás hiányát értem rajta. Valami nagyon lényegit, nagyon jelenbelit, nagyon pozitívat jelölök vele. A létezés alapvető természetéhez tartozik, hogy rejtélyes marad, ezért olyan csodálatos. … Minden tudás felesleges. … Életet adsz egy gyermeknek, és azt gondolhatod, hogy ismered őt – pedig nem ismered. … Nincs semmi megismernivaló, mert semmit nem lehet megismerni.”

/Osho/

Valóban tudatlanságban szenvedünk, annak ellenére, hogy éveken át vagy egy életen át tanulunk. Onnantól kezdve, hogy bekerülünk az óvodába, iskolába, majd továbbtanulunk, egészen az utolsó pillanatig: tanulunk. De ez a tudás egyenlő a nullával. Azt tanítják nekünk, ami a világ vezetői szerint fontos, nem pedig azt, ami nekünk lenne fontos.
A Lélekhang oktatáson Mara nagyon érdekes dolgot mondott: agyunknak csupán 2 %-át használjuk, és mindössze 0,05 % az, amit valóban látunk a világból. Akkor hogyan tudhatnánk a világról bármit is?

Az életben nem az a fontos, hogy tudjunk másodfokú egyenleteket megoldani, vagy mondatokat és verseket elemezni. Ez utóbbit azért tartom butaságnak, mert egy adott pillanat és lelkiállapot lenyomatába évekkel, évtizedekkel, sőt évszázadokkal később, más életszemlélettel belemagyarázunk dolgokat. A versnek az a lényege, hogy megtöltse a lelkünket, nem pedig az hogy kitaláljuk, mit is gondolhatott a költő.

Élünk, éljük meg a létezésünk csodáját, tanuljuk meg azt, hogy értékeljük és legyünk hálásak az életért. Igen sok embernek ezt is tanítani kellene, mert természetesnek tekinti, hogy van. Az életét semmibe veszi, így önmagát is. A legfőbb dolog pedig, hogy a környezetünkön, a tapasztalatainkon keresztül minél jobban megismerjük önmagunkat. Elvégre ezért választottuk magunknak a földi létezést, az épp aktuális szerepünkkel és díszletekkel.

A körülöttünk lévő emberekről sem tudunk semmit. Hogy honnan jött, milyen feladattal, vagy éppen hova tart? Nem ismerjük a lelkét, csak felszínes dolgokat tudunk róla: mi a neve, hol lakik, stb.
De honnan is tudhatnánk a lényeget, ha nem figyelünk a legnagyobb tanítónkra, a bensőnkben lakozó énünkre, vagy  szellemi vezetőnkre. A világ zűr- és hangzavarában nem halljuk meg, hogy szól hozzánk és tanítani próbál minket. Tudatlanok maradunk egészen odáig, amíg fel nem ébredünk ebből az éber álomból.
A világ sok titkot rejteget, de minden tudása bennünk van, hiszen Isten, aki megalkotott minket, ezt önmaga képmására tette. Csak ki kellene nyitni a fülünket és a szemünket a valódi tudásra…

Mara Lélekhang oktatásának itt nézhettek utána:

http://www.ezoportal.hu/hu/ezoportaltemak/lelekhang-oktatas

Reklámok