A megosztott test

(Szerző: Zsabu)


„Egy primitív társadalomban az egész testet elfogadják. Nincs elutasítás. Semmi sem alacsonyabb, vagy magasabb rendű. Minden egyszerűen csak van. … A gyomor az egyetlen hely, ahová bedobálhatod a dolgokat; sehol máshol nincs hely. … Minden, amit kizársz az életedből, egy napon bosszút áll. Betegségként tér vissza.”
/Osho/

Sokszor hallottuk már, hogy minden betegség lelki okokra vezethető vissza. Ez valóban így lehet, saját tapasztalat mondatja ezt velem. Ha sokat rágódunk valamin, eluralkodik a döntésképtelenség rajtunk, akkor biztosan a fogunk, a fogínyünk lesz beteg.
A gyomor tényleg sok dolgot benyel, hisz a szakirodalom szerint ez a hely a testi és a szellemi táplálék gyűjtőhelye. Itt dolgozzuk fel az érzelmeket, több-kevesebb sikerrel. Azonban, ha valami miatt ez a feldolgozás megakad, gyomorproblémák léphetnek fel. Vizsgadrukk vagy nagyobb stressz esetén a gyomorfájdalom biztosan felüti a fejét. Görcsöl, émelyeg, vagy még az ételt sem akarja befogadni, ahogy az érzelmeinket sem.

Miért van az, hogy az orvosok elhitetik velünk, hogy ha beszedjük a drágábbnál drágább gyógyszereket, meggyógyulunk? Miért nem a lelkünknél kezdjük a gyógyítást? Sokkal olcsóbb is lenne, és nem mérgeznénk magunkat olyan vegyszerekkel, amiket nem az élő szervezetnek találtak ki.
A test elfogadása vagy el nem fogadása is sok probléma forrása. Az elálló fül, a kacskán ívelő fogsor, a ferde orr, a lapos mell vagy éppen a kipárnázott has is sok lelki gondot okoz. Az, hogy nem fogadjuk el magunkat úgy, ahogy meg lettünk teremtve. Pedig mindenki így tökéletes, a saját tökéletlenségével együtt.

Ha megnézzük a törzsi társadalmakat, és a Rainbow közösséggel összevetjük, hasonlóságot találhatunk például a saját test, önmagunk feltétlen elfogadása terén is. Nem okoz gondot a lógó mell, a bőrszín, a testi fogyatékosság. Nem azért, mert primitívek, hanem mert együtt élnek a tudatosságukkal, benne élnek a tudatosságban. Nincs megosztottság, mert minden egy, ugyanabból a tőből fakad.

A modernnek nevezett társadalom tagjai pedig, akik betekinthetnek egy ilyen közösségbe, hozzák magukkal az előítéleteket, a negatív megjegyzéseket. És amíg ez így lesz, nemcsak a test, és maga az ember, de a világ is megosztott lesz. Nem lesz egységben.
Tehát nekünk kell dönteni: vagy egyként, egységként tekintünk önmagunkra és megváltoztatjuk a szemléletünket, vagy maradunk a megosztottságban, önmagunk árnyékaként.

 

Reklámok

Sütemény 1 kg cukorral

(Szerző: Nádasi Krisz)


Furcsa átnézni innen, a kis Magyarországról a nagy Amerikai Egyesült Államokba. Egy átlagos amerikai és egy átlagos hazánkfia élete közt annyi a kulturális különbség, mint égen a csillag. És most egyáltalán nem a sztereotípiákra gondolok, meg a filmekből ismert klisékre, hanem azokra az apróságokra, amikkel egy magyar csak akkor szembesül, ha kint tölt pár hetet, és helyiek otthonában vendégeskedik.

forrás: Mindmegette

(A kép forrása: mindmegette.hu)

Megdöbbentő például, hogy az átlag amerikai nem főz: vagy étteremben eszik, vagy onnan rendel főtt ételt. Ha ezt nem engedheti meg magának, akkor a szupermarketben vásárol mikrózható készételeket. Aztán ott van az a bazi nagy ház: egy fiatal pár, aki élete első (és utolsó) otthonát szándékozik épp megvenni, a hét lakószobát nagyjából minimum követelménynek tekinti. Ahova aztán, amikor belép, nem veti le a cipőjét. Én elképzelni sem bírom, hogyan lehet a saját otthonunkban cipőben járkálni, cipőt viselve leülni a kanapéra, és legfeljebb akkor kibújni belőle, ha az emeletre megyek fel valamelyik hálószobába.

A bevásárlás a következő dolog, ami egy magyarnak helyettesíthetetlen élmény. Piac, mint olyan, nem létezik. Az élelmiszerboltokban gyakorlatilag nincsen nyersanyag. Almát nem vehetek kilóra: egyenként zacskózva, magház nélkül, felcikkezve szerezhetem be. A tojást nem papírtartóban árulják, hanem feltörve, zacskóban kapható.

Ez is az egyik magyarázata, miért találkozhattam olyan amerikai recepttel, amely „csészével” mérte a tojást. De ez hagyján. Az amerikai ételreceptek úgy általában brutálisak. A brownie-ról szinte mindenki hallott. Ez az a tömény, kakaós sütemény, amit nagyon rövid ideig sütünk, hogy a szeletek közepe puha, ragacsos maradjon. Ha a brownie finom, akkor az azt jelenti, rengeteg cukor van benne: súlyát tekintve kétszer annyi kell belőle a sütibe, mint amennyi liszt. Erre az a magyarázat, hogy sok kakaópor is kell a süteménybe, ami igen keserű, és a cukor ennek ellensúlyozására szükségeltetik.

A brownie az egyetlen sütemény, aminél hajlandó vagyok elvonatkoztatni tőle, hogy legfeljebb annyi cukrot tegyek a tésztába, mint amennyi lisztet. Erre manapság egyre jobban kell vigyázni. A hétvégén a neten kerestem egy új, de egyszerű receptet. Találtam is egyet, ami első ránézésre fincsinek tűnt: Cinnamon Roll Cake, azaz Fahéjas csiga torta. Amerikai recept, tehát bögrés. Úgy kezdődött, hogy három bögre liszthez tegyünk egy bögre cukrot… remek! Egy bögre liszt ugyanis nagyjából 17 dkg, egy bögre cukor pedig úgy 23 dkg (egyszer lemértem), tehát a sütemény fél kiló liszthez csupán negyed kiló cukrot számol. Elkezdtem kimásolni a teljes receptet papírra. A részletek láttán kikerekedett a szemem. Az alapsüteményre ugyanis rákenünk egy fahéjas-cukros-vajas keveréket is, így sütjük meg, és amikor kész, a tetejére még tejjel elkevert porcukrot is teszünk – azaz összesen 1 kilogramm cukrot használunk fel egy átlagos tepsi süteményhez. Nem csoda, hogy a leírás mellett a kommentek az egekbe méltatták a süti finomságát!

Átalakítottam a receptet, megsütöttem, és tényleg nagyon finom lett. Az alábbiakat kevertem össze:

  • 2 tojás,
  • fél bögre cukor (kb. 10 dkg),
  • 1 zacskó vaníliás cukor,
  • fél citrom leve és héja,
  • fél kocka margarin (12,5 dkg) felolvasztva,
  • 5 bögre rétesliszt (negyed kiló),
  • 5 bögre tej (kb. 4 dl),
  • 5 bögre finomliszt (negyed kiló),
  • só és szódabikarbóna (összesen egy csapott mokkáskanálnyi).

Kiöntöttem (kivajazott, kilisztezett) tepsibe, ráreszeltem a tetejére egy almát, és erre tettem a „tölteléket” (ami egy szabályos fahéjas csigának a tölteléke lenne, ugye). Ehhez összekevertem:

  • a másik fél kocka margarint (hidegen!)
  • fél bögre cukrot (kb. 10 dkg),
  • egy csomag vaníliás cukrot és
  • egy evőkanál őrölt fahéjat.

Ebből a cukros-fahéjas vajból késsel vettem ki kisebb adagokat és a tészta tetejére pottyantottam őket, kicsit benyomkodva a tésztába. A süteményt 200 fokon 30 percig sütöttem. Nagyon finom lett.

Összehasonlításul beszéljünk az eredeti receptről is. A tésztához ugyanaz kell, mint amit fentebb leírtam, csak a cukorból vennénk fél bögrével többet. A „töltelékhez” kétszer annyi cukrot és kétszer annyi margarint kellene használni. Az alma az én találmányom, az eredeti receptben tehát ne keresse senki. És persze van a máz, amit én teljesen elhagytam: ehhez fél dl tejet és 2 dkg olvasztott margarint össze kellene kevernünk fél kiló porcukorral, majd a megsült torta tetejére kenni. Őszintén szólva már csak attól is kiráz a hideg, ha elképzelem!

Családom két nap alatt eltüntette a 20 dkg cukorral készült süteményt. Ha 1 kg cukor lett volna benne, akkor is megették volna – és így 80 dkg cukorral lenne kevesebb a polcon, illetve több a család derekán.

Úgyhogy köszönöm szépen, én most inkább magyar vagyok.

http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites