A te nagymamád is gyereket vár?

(Szerző: Nádasi Krisz)


Nem tudom, mi késztetett rá a minap, hogy a megszokottól eltérő rádióadóra tekerjem a keresőt. Minden nap hallgatok rádiót, minden nap ugyanazt az adót. És persze időnként unalmas (miért is játsszák ugyanazokat a számokat napról napra?), mégsem szoktam más frekvenciára váltani, inkább kikapcsolom a készüléket.

Fotó: Dénes Zsuzsi, zsuzsannadenes.blogspot.hu

(A kép forrása: Dénes Zsuzsi, zsuzsannadenes.blogspot.hu)

A véletlenül talált csatornán egy nő és egy férfi beszélgetett. Arról, hogy egy 65 éves német nő négyesikreket vár. Hosszasan taglalták a témát. Hogy a nőnek már van tizenhárom gyereke, legutóbb tíz éve szült, és ahhoz, hogy most terhes lehessen, Ukrajnában injekcióztatta magát, a petesejt és a hímivarsejt is mástól származik. (Ha érdekel a történet, angolul a Guardian oldalán keress rá, a magyar sajtó csupán az előbb közölteket osztotta meg az olvasókkal.) A rádiós férfi vehemensen mondta: ‘már az előző gyerekét sem lett volna szabad megszülnie: hiszen 55 évesen mennyi esélye van rá, hogy látja őt felnőni?’

Nem hittem a fülemnek. Tényleg sikerült a pasasnak félinformációk alapján öt másodperc alatt elítélnie embertársát? Bámulatos.

A nő közbevágott: azt hangoztatta, hogy azok a gyerekek biztosan nem lesznek egészségesek, ha az anyjuk ennyi hormont kapott, és ez az egész ellene megy a természetnek, nem véletlenül van kitalálva, hogy a nők adott éves korukig tudnak teherbe esni.

A két rádiós ezek után felhívott pár embert, hogy megtudakolják mások véleményét, és meg voltak lepve, amikor egy híres ember azt jelezte nekik, hogy nem tud mit mondani, nem ismeri a konkrét hölgyet és az indítékait. Mikor pedig egy hallgató telefonált be, hogy ismeretlenül másokat elítélni nincsen alapunk, a rádiósok kiakadtak.

Én mindig szeretek az ördög ügyvédjének a bőrébe bújni. Azt próbáltam megérteni, mi indíthat egy nagymama-korú nénit arra, hogy gyereket vállaljon. Arra jutottam, hogy ha már több mint tíz gyereke van, akkor biztos tudja, mit jelent a terhesség, a szülés, a gyereknevelés. És az is lehet, hogy szereti a gyerekeket, persze van rá egy minimális esély, hogy a következő gyerekvállalást mindig kompenzációként fogta fel, mondván: ‘Józsikát elrontottam, de majd Jutkát ügyesebben nevelem’. Meg az is lehet, hogy a kisbaba-korú gyerekeket szereti, és mindig szeretne egy ilyet a háztartásában. Sok ilyen nő van, nemcsak idősek, de kifejezetten fiatalok is. Ki vagyok én, hogy megmondjam, tilos már egy nőnek gyereket vállalnia, amikor ez minden vágya? Szerintem senki. Nincs hozzá közöm.

Ami a férfi rádióst leginkább bántotta, az az életkor. Hogy ha 65 évesen lesz valakinek gyereke, el tud-e menni a diplomaosztójára? Azt gondolom, a gyerekvállalásnak minden életkorban megvan ez a rizikója – a szülők bármikor kipurcanhatnak. Viszont az európaiak átlagéletkora egyre magasabb, a gyerek pedig fiatalít. A néninek erős esélye van rá, hogy megérje a nyolcvanat, de egyre több olyan egyedi esetről hallunk, amikor (és főleg hölgyek) elérik a százat, még itt, kis hazánkban is, ahol pedig Európa egyik legrosszabb mutatóját produkáljuk várható élettartam tekintetében. (Magyarországon 2013-ban a KSH adatai alapján ez 72, illetve 79 év a férfiak, illetve nők között. Az EU átlag ennél évekkel magasabb, lásd itt.) Ha az ember nyugdíjas éveiben is dolgozik, alkot, tevékenykedik, sokkal hosszabb ideig élhet: erre a legremekebb példa kiváló színésznőnk, Gyulányi Eugénia Éva, aki száz évesen is dolgozik: busszal jár előadásokra, felolvasó-estekre.

Ami a női rádióst zavarta nagyon, az a hormonkezelés. Beláthatatlan következményei lehetnek az ilyesminek. Persze, ez igaz. Bár valószínűleg tanulmányok garmadája szól arról, hogy az alkalmazott eljárás biztonságos, még akkor is, ha Ukrajnában, Ugandában vagy Indiában hajtják végre. De végül is, mi sosem tudjuk. Sosem tudjuk meg, hogy pontosan miért lesz egy gyerek rákos, miért szenved valaki diszlexiától, száraz bőrtől vagy epilepsziától. Sok örökölhető betegség nem öröklődik: az egyik testvérnek van valami baja, a másiknak semmi hasonló problémája, betegsége nincs. Ki az, aki felelősen állítaná egy adott ember esetén, hogy pontosan miért lett rövidlátó vagy tyúkmellű? Az, hogy a szüleitől örökölte, szerintem nem válasz. Lehetett volna úgy is, hogy nem örökli. Mi az, ami pontosan eldönti egy élet keletkezésekor, milyen lesz a kifejlődött ember? A szerencse? Nos, akkor az idős hölgy négyesikrei is lehetnek szerencsések, vagy szerencsétlenek, hormonkezelés ide, hormonkezelés oda.

A témáról hosszasan lehetne beszélgetni. Igen, beszélgetni: nem értek vele egyet, hogy csak úgy, kérés nélkül fogalmazzunk meg elmarasztaló véleményt valakiről, akit nem is ismerünk, szándékaival egyáltalán nem vagyunk tisztában. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem divat elítélni másokat, csak azért, mert mások.

Úgyhogy ma megint a régi, megszokott rádióadómra kapcsolok.

 

http://krisznadasi.wix.com/krisznadasiwrites

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s